A Belmondo harmadik, Szájba rágót című albumát Czutor Zoltán beatlemezként jellemzi, ezt a feelinget erősíti az is, hogy borítójával a Beatles Hard Day’s Night LP-jének grafikáját gondolták újra. Szegeden kávéztunk egyet a zenekar frontemberével.

Mivel még nem volt lehetőségem végighallgatni, kénytelen leszel most szóban elmondani, hogy milyen lett az új lemezetek.

Ha stílust kellene meghatározni, akkor azt kell mondanom, hogy még soha az életemben nem csináltam ennyire beatlemezt, mint amilyen a Szájba rágót. Ahogy idősebb leszek, valószínűleg egyre letisztultabb lesz a zeném. Ennek az albumnak a számai is sokkal letisztultabbak azoknál a daloknál, amiket tíz vagy pláne húsz évvel ezelőtt írtam. A régiek idegbetegebbek voltak.

Sokféle zenét hallgatok, mégsem tudnám igazán megfogni, hogy miben különbözik a beatzene attól, amit ma pop-rocknak hívunk.

Nincsenek éles határok a két dolog között. John Lennon is úgy gondolta, hogy a Beatles-szel rock and rollt játszanak, sőt később, a hetvenes években is ehhez a műfajhoz tért vissza, nem tudott tőle elszakadni. Én sem tudok attól elszakadni, hogy kiskoromban állandóan ilyen zenéket kellett hallgatnom. De nem csak a régi, a mai brit popzene is hatással van az új Belmondo album hangzásvilágára. Mindenesetre szándékosan nem akarom britpoposnak mondani, mert ha a mai magyar britpop együttesekre gondolunk, akkor egy olyan zenekar jut eszünkbe, ahol a tagoknak divatos, posztmodern gombafrizurájuk van, és senkinek sincs segge a zenekarban, leesik róluk az egyébként is 28-as méretű nadrág.

Bár még egészen friss a Szájba rágót, az interneten, tévéműsorokban már meg lehetett néhány számát hallgatni. Kaptatok visszajelzést arról, hogy mennyire jön be a közönségnek?

Végeztünk egy tesztet még novemberben, egy úgynevezett „demóbelehallgatást”.  Ezen húsz-harminc ember vett részt a keménymagból, ahányan a próbatermünkbe befértek. Kaptak egy űrlapot, és pontozni lehetett az új stúdiófelvételt. Ez jól sült el, de a hasznossága megkérdőjelezhető volt, hiszen arra lettünk volna kíváncsiak, hogy melyik szám jobb, melyik kevésbé, de ötfokú skálán 4-5 pont körül végzett mindegyik. Aztán odaadtuk rádiósoknak, objektív szakembereknek is az anyagot, nekik egyöntetű véleményük, hogy eddig ez a legerősebb Belmondo lemez. Az első albumunkat, az Él ilyen

– Alient is nagyon jól fogadta a szakma, de az a közönség körében eléggé megosztó volt. Azzal, hogy léptem egyet a pop irányába, megbántottam sok olyan embert, akik számára addig én voltam a zászlóvivő. Érdekes módon az előző zenekarom, a Nyers feloszlásával kapcsolatos harag még most is érezhető a közönség egy részénél, ők még mindig is úgy gondolják, hogy a Belmondo szar, a Nyers meg jó. Miközben, mint ahogy a Nyers összes dalát én írtam, úgy a Belmondóét is. Ráadásul az első Belmondo album számai lettek volna a Nyers soron következő lemezének anyaga, olyannyira, hogy a régi zenekarommal le is demóztuk azok nagy részét.  Szóval attól, hogy más lett a zenekarom neve, én nyilván nem cserélődtem ki. Ezért eléggé álságosnak érzem ezt a hozzáállást a Nyers rajongói gárda részéről, ami a Belmondo megalakulásakor is meglepetésként ért, mert rosszabb volt, mintha nulláról kezdtem volna. Mínuszból indultam, hiszen a Nyers közönsége elfordult az új zenekartól, és volt egy olyan negatív felhang, miszerint áruló vagyok. Egyébként érdekes, az új Belmondo lemezre egy csomóan azt mondják, hogy nyerses.

Én is úgy látom, hogy a régi vonulat ezúttal is tetten érhető, talán mintha a dalszövegeid lennének valamivel keserűbbek, mint egykor voltak.

Nem érzem, hogy meg lennék keseredve, bár sok tekintetben szarkasztikusabbak a szövegeim. Számomra a 2001 és 2003 közötti Czutor Zoltán, aki még itt élt Szegeden, sokkal-sokkal keserűbb volt, mint a mostani. Hallgasd csak meg az Afrobetyár dalait! Ahhoz képest ez a lemez ilyen kis vidám hülyéskedés. Idiótaság van benne bőven, tehát nem hiszem, hogy mostanában esélyem lenne arra, hogy akár Dobrády Ákos, akár Lányi Lala megkeresne, hogy írjak nekik dalokat.

Úgy tűnik, a Beatles iránti rajongásod mostanra már egy lemezborítóban is materializálódott azzal, hogy a Hard Day’s Night grafikájának újragondolása lett a Szájba rágót dizájnja. Azért választottátok épp ezt a Beatles lemezt, mert ez nekik is, nektek is a harmadik albumotok és ez jó ómen? 

Nem is gondoltam bele, hogy a Beatlesnek is ez a harmadik lemeze. Először az a koncepció jött, hogy fújjunk rágót a borítón, és a zenekartagok fejei legyenek rajta egy csíkban, de az nem ütött akkorát. Akkor mondtuk a grafikusnak, hogy csináljon egy ilyen beatleses próbát. Még mielőtt elkészítette volna, visszaküldött egy honlapot, ahol Hard Day’s Night borítók vannak. Konkrétan szerintem minimum kétszáz zenekar van a világon, akik felhasználták ezt a grafikát a bluegrass-től kezdve a metálig mindenféle műfajban. Mondtam, hogy ez már olyan sok, hogy ezek után egyáltalán nem ciki csinálni még egy ugyanilyet. 

Az együttes többi tagjainál is működik a Beatles imádat?

Ha igen, akkor rajtam keresztül. Temesi Berci, a basszusgitárosunk, aki borzasztóan igényes a hangszereire meg a zenékre is, amiket hallgat, úgy tekintett a Beatlesre, mint valami komolytalan dologra. Úgy, mint ahogy a zenészek általában a Rolling Stonesra is tekintenek, amely annak ellenére, hogy zseniális banda, nem feltétlenül a zenélni tudásról szól. Tudod, van egy alapvetés, hogy a világon a Rolling Stones játssza a legrosszabbul a Rolling Stones számokat, viszont aki annál jobban játssza, az szarul játssza. Szóval Berci a Beatlesre is hasonlóképpen gondolt egészen addig, amíg velem meg nem ismerkedett. Aztán megmutattam neki a zenekar életművének egy részét és elámult. Jó volt nézni, ahogy hallgatta ezeket a dalokat, és konkrét motívumokat, hangszereléseket ismert fel, amelyeket a későbbi együttesek alkalmaztak. Azt mondta, hogy sosem gondolta, hogy ezeket évtizedekkel azelőtt a Beatles már megcsinálta… Mára a zenekarban utánam Berci a legnagyobb tisztelője a Beatlesnek, és kénytelen kelletlen elismeri, hogy a mai popzene alapjait döntő részben ők rakták le, emiatt aztán kár is szájhúzóan tekinteni rájuk.

Talán a Belmondo nevet is azért választottátok, hogy a katalógusban a „B” betűs zenekarok között legyetek, valahol a Beatles után?

Nem, ez nem így volt. Én eredetileg Raj néven alakítottam meg 2005-ben az új zenekaromat. Sőt, már próbáltunk is Raj néven, meg tervezgettük a borítót és a logót, domain név ügyben tárgyaltunk… A zenekar közben állandóan rágta a fülemet, hogy nem lesz jó név a Raj, mert nagyon undergroundosan hangzik. Mivel éppen az volt a célunk, hogy a Belmondo nyisson a popzene felé, ne rontsuk már el az elején azzal, hogy ilyen nevet választunk, inkább legyen valami férfias. Ezt a beszélgetést a gyerekeim anyja is hallotta, és ő mondta, hogy legyen Belmondo, aki a kedvenc színésze és egy férfias jelenség. Ennek annyira megörült a zenekar, hogy nem tudtam őket lebeszélni róla. Különben is pozitív nevet akartunk, és ez olaszul meg franciául azt jelenti, hogy „szép világ”.

Igen, ahány Belmondo koncerten voltam eddig, mind egészen különleges és pozitív élmény volt. Tele helyben gyártott, szituáció adta összekötő szöveggel, vicces zenei idézettel, meglepő feldolgozással.

Ha nem lenne meg a koncertjeinkben ez a fölszabadultság, ez a játék, akkor az egésznek nem volna értelme. Szerintem szánalmas, hogy nagyon sok egyébként tehetséges zenekar fapofával, önmagát komolyan véve áll a színpadon. Persze a munkát mi is halálosan komolyan vesszük, ha meghallgatod a lemezt, ez nyilván látszik is, de élőben ne kelljen már nyolcvanszor ugyanúgy eljátszani minden dalt…

Ezt a karcosságot, esetlegességet nem lehetne valahogyan átcsempészni a stúdiófelvételekbe is?

Ennek vannak ugyan technikai akadályai, de most épp erre törekszünk. Elhatároztam, hogy a következő albumot mindenképpen élő dobbal szeretném feljátszatni – azaz a többiekkel egyszerre felvenni – mert a mostani, külön-külön zenélős stúdiózási módszerrel nagyon sok játéklehetőség és lélek elveszik. Bár nem hiszem, hogy a Szájba rágót különösebben lelketlenül hangzana, mert szerintem nagyon harap meg üt. F. G. – www.bolcso.blogter.hu 

BELMONDO

Pécsi Est Café

2011. február 4. péntek, 21.00

a belépés ingyenes