ADJ VÉRT ÉS MENTS MEG 3 ÉLETET! (Tiffán vörösbort adunk cserébe!)

A vér a másodlagos testüregű gerinctelen és gerinces állatok fő testnedve, folyékony szövetnek is tekinthető. Kevert testüregű állatoknál megfelelője a hemolympha. Fő feladatai az oxigén és a szén-dioxid, valamint a tápanyagok és a víz szállítása. Ezen kívül fontos szerepe van az immunreakcióknál, ahormonok szállításában és a testhőmérséklet-szabályozásban. A vér speciális, folyékony sejtközötti állománnyal rendelkező szövetnek is tekinthető.

A vér erekben folyik, a szívtől a test irányába artériákban (verőerek), a szív felé pedig vénákban(visszerek). Egy felnőtt embernek átlagosan 5 liter vére van, ebből megközelítőleg 0,5 liter tartalék, amely szükség esetén mobilizálódik. Ez a vérraktár a következő szervek tágult vénáiban található: máj(200-300 ml), lép, az egyéb hasi szervektől (főként a belektől) eredő vénák, bőr alatti vénás fonatok,tüdők, szív. Tehát egy egészséges ember szervezete fél liter vér elvesztését tudja azonnal pótolni anélkül, hogy szövetkárosodás lépne fel. Emiatt van, hogy a véradóktól 0,45 liter vért (+ néhány millilitert laborvizsgálatokhoz) vesznek le egy alkalommal. Az elhasznált tartalékvért a szervezet néhány nap alatt pótolja.

Részei 

Humán vérkenet: a – vörösvértestek; b – neutrofil granulocita; c –eozinofil granulocita; d – lymphocita.

• Sejtes elemek:
  • vörösvértestek
  • fehérvérsejtek:
    • neutrofil, eozinofil és bazofil granulociták
    • monociták
    • limfociták
  • vérlemezkék
• Vérplazma

Sejtes elemek 

A vörösvértestek 

Vörösvértestek.

A vörösvértestek (eritrociták) a vörös csontvelőben képződnek, fejlődésük 4-5 napig tart. Nevezik vörösvérsejteknek is; az embernek esetében. Mivel fejlődésük során sejtmagjuk lebomlik, helyesebb vörösvértestként hivatkozni rájuk. Ez nem általános jelenség, a békáknak például magvas vörösvérsejtjük van. A képzésüket serkentő fontos hormon a veséből (és májból) származó eritropoetin. Számuk egy felnőtt ember 1 mm³ vérében átlagosan 4-5 millió. A férfiaknak általában valamivel több (4,4-5,5 millió / mm³), mint a nőknek (3,8-5,2 millió / mm³). Átmérőjük kb. 7-8, vastagságuk 2-3 μm. A vörösvértestek szállítják oda-vissza a légzési gázokat. Érésük közben hemoglobin-molekulák épülnek beléjük, amelyek vastartalmuknál fogvaoxigénmolekula szállítására képesek. Szárazanyag tartalmuk 90%-a hemoglobin. A vörösvértestek átlagos élettartama 120 nap, a lépben és a májban bomlanak le. A vér alakos elemeinek a 99,9%-át adják.

Vérkeringés:
Vörös= oxigéndús vér
Kék= oxigénszegény vér

A fehérvérsejtek

A fehérvérsejtek sem működésüket, sem alakjukat tekintve nem egységesek. Közös jellemzőjük, hogy sejtmagjuk van, önálló mozgásra képesek (állábak), plazmájuk színtelen. A szervezet védekezésében, és a felesleges sejttörmelékek ill. más, vérplazmában oldhatatlan anyagok eltávolításában van szerepük. Egy felnőtt ember 1 mm³ vérében, a különböző típusokat összesítve, átlagosan 4000-10000 fehérvérsejt található. Három csoportjuk van:

Granulociták

A granulociták (vagy polimorfonukleáris fagociták) a vöröscsontvelőben keletkeznek. A vérben és a szövetekben is előfordulnak, ugyanis képesek az erek falán kilépni. Méretük 9-12 mikron. A neutrofilek kis méretű idegen anyagokat kebeleznek be (endocitózis).

A monociták

A monociták nagyobb méretűek, mint a granulociták (átlagosan 20 mikron). Szintén a vöröscsontvelőben képződnek. Az érett sejteket makrofágoknak nevezzük, ezek a szövetekben fordulnak elő. Mint nevük is mutatja, nagyobb méretű idegen anyagok bekebelezésére is képesek, szerepük van a sejtes (celluláris) immunválaszbanis.

A limfociták

A limfociták (nyiroksejtek) szintén a vörös csontvelőben termelődnek, ám a nyirokszervekben, (nyirokrendszerben) folytatják fejlődésüket, méretük kb. 6-7 mikron. Három fő típusuk a T- és a B-limfociták, valamint a természetes ölősejtek (natural killer sejtek, NK-sejtek). A T-limfociták a csecsemőmirigyben (thymus) válnak éretté, innen a nevük.

A vérlemezkék

A lencse alakú vérlemezkék (trombociták) is a vöröscsontvelőben keletkeznek, a poliploid megakariociták feldarabolódásával. Sejtmagjuk nincs. Átlagos élettartamuk egészséges ember keringésében mintegy 9-11 nap. Méretük megközelítőleg 2-5 mikron, átlagosan 150-400 ezer van belőlük mm³-enként. Elsődleges szerepük a vérzéscsillapításban van. A vérerek vagy véredények sérülésekor, a levegővel való érintkezés következtében a vérlemezkék szétesnek, majd bonyolult vegyi folyamatok révén alvadékot képeznek, mely megakadályozza a további vérzést. A sérülés helyén keletkezett véralvadék hálózatos fehérje, melyben felgyülemlenek a fehér- és vörösvérsejtek, és belőlük var képződik. A véralvadékból kiszivárgó sárgás folyadék a vérszérum, népies nevén vérsavó.

Vérplazma

A vérplazma kb. 90%-ban vizet tartalmaz. 10%-a a vízben oldott ionok és szerves molekulák. Az ionok közül leggyakrabban a nátrium, káliumés kalcium kationok, ill. a klorid és hidrogén-karbonát anionok fordulnak elő. Kisebb szerves molekulák közül megtalálható benne glükóz,aminosavak, karbamid és húgysav. A vérplazma nagy mennyiségben tartalmaz ún. plazmafehérjéket is. Ezeknek három nagy csoportjukat különböztetjük meg:

• albuminok: tisztán aminosavból épülnek fel, a vér ozmózisos jelenségeiben ill. számos hidrofób vegyület szállításában van szerepük.
• globulinok: összetett fehérjék, fontosak különböző anyagok szállításában és a szervezet védekezésében is (lásd: immunrendszer).
• fibrinogén: a véralvadásban van szerepe.

A fibrinogénmentes vérplazmát vérsavónak (szérum) nevezzük. E megkülönböztetésnek az az oka, hogy, hogy a vérszérum, szemben a plazmával, nem alvad meg.

Vércsoportok, vérátömlesztés

Manapság a gyógyításban fontos szerepe van a vérátömlesztésnek. Azonban nem mindegy, hogy a beteg milyen vért kap. Nem megfelelő vércsoportú vér ellen a szervezetben immunreakciók indulnak be, kicsapódnak a vörösvértestek. Ez életveszélyes állapotot válthat ki. A vérátömlesztéssel foglalkozó tudomány, a transzfuziológia alapvető vizsgáló módszere a vércsoport-szerológia.

A vércsoportok különbözősége abból adódik, hogy különböző szénhidrát-molekulák jelennek meg a vörösvértest felszínén. Ezek a szénhidrátok immunogén anyagok, a szervezet ellenanyagot termel azok ellen a szénhidrátok ellen, amelyek saját vörösvértesteiknek felszínén nem találhatók meg.

A mai napig megismert több száz vércsoportantigént genetikai és szerkezeti tulajdonságaik alapján a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság (ISBT) az eddig megismert antigéneket 29 vércsoportrendszerbe sorolta. A két legrégebben ismert, egyben legjelentősebb vércsoport rendszer az AB0 (á-bé-nullás) és az Rh vércsoport-rendszer.

Az AB0 vércsoportrendszer 

Az AB0 vércsoportrendszer alapján négyféle lehet egy ember vére: A, B, AB, 0. Az elnevezések azt jelzik, hogy melyik szénhidrát található meg a vörösvérsejt membránján (csak A, csak B, A és B vagy egyik sem). Az alábbi táblázatból leolvasható, hogy (végszükség esetén) milyen vércsoportú vért kaphat adott vércsoportú személy (sorok: adó, oszlopok: kapó). A 0-Rh-, a régebbi terminológia szerint univerzális donor. Az AB+ pedig univerzális akceptor. Nomál esetben teljesen vércsoport-azonos vért kell kapniuk, egyéb immunológiai alcsoportok, itt nem tárgyalt összeférhetetlensége miatt, amelyek azonban nem okozzák a vérfehérjék nagymértékű kicsapódását.

Az Rh vércsoportrendszer 

Az Rh vércsoport kétféle lehet: Rh+ vagy Rh–. Elnevezését onnan kapta, hogy rhesus majommal végzett kísérletek során fedezték fel azt, hogy Rh+ vérű emberek vörösvérsejtjei rendelkeznek a D-antigénnel, az Rh– vércsoportúak nem. A Rh és az AB0 vércsoportrendszerek között lényeges különbség, hogy míg az AB0 ellenanyagai születés után nem sokkal már jelen vannak a szervezetben, a D-antigén elleni immunanyag csak akkor kezd termelődni, ha az Rh– vércsoportú ember vére „találkozik” Rh+ vérrel. Ezért ennek elsősorban azoknak a várandós anyák esetében van jelentősége, akik Rh– vércsoportúak és előzőleg született már Rh+ gyermekük (ez kizárőlag Rh+ apától eshet meg), és az aktuális magzat is Rh+ vércsoportú. Ekkor orvosi kezelésre (anti D beadása) van szükség megelőzendő a magzatnak az anya védekezőrendszere általi károsodását.